Ez az évezredekkel ezelőtti legenda sokatok számára ismerős lehet.

A nyugati-tartomány, Hotan, és Európa Constantinople városa között csak egyetlen út jött létre, az pedig Samarkandon keresztül vezetett. A két hatalom örvendezett az új lehetőségeknek, hogy kereskedhetnek egymással, ezért katonailag nem kellett tartaniuk egymástól. De azonban az termékek csak sorjában futottak be egyik városból a másikba, a másik kultúra számára eddig ismeretlen árucikkekkel, értékekkel. Samarkand ezen a kapcsolaton csak hasznot tudott húzni, hiszen csak Közép-Ázsián keresztül lehetett áthaladni, egyéni, magas vámokkal terhelhette meg a kereskedőket.

Nem sokkal később Hotan hercegnője és Constantinople királya egy új ötlettel járt elő, miszerint egy új és szabad utat kell építeni a kereskedők számára. Nehéz ötlet volt ez, mivel Samarkandot a messzi távolban is csak hegyekkel volt körülvéve.

Mindkét városból felfedezőket indítottak, hogy megtalálják Közép-Ázsia déli hegyvidékének az utazásra legmegfelelőbb pontját, ahová utat építhetnek.

Samarkand hercege, Minasz értesült az összeesküvésről, és tüstént intézkedett is. A legádázabb tervet szőtte meg varázslói segítségével.

Daedalosz, a messziről érkezett, de akkorra már régi hotani lakos vezette az expedíciót. Elindulásukkor egy hosszú fonalat húztak maguk után. Hosszúkás, kör-körös hegyperemeken találta csak a legmegfelelőbb útnak való helyeket, ennek köszönhetően a csoport eltévedt. Visszaindultak a fonal mentén, de azt valami megrágta, és nyomát vesztették. Nem volt más ötletük, minthogy megkeresni a környék legmagasabb pontját, hátha onnan rálátást kaphatnak bármely általuk ismert pontra.

A hegycsúcs sok szörnyű titkot rejtett számukra.

Minasz herceg félig kecske,- félig ember szörnyszülött sereget hozott létre, és kivezérelte őket a déli hegyvidékre, hogy a felfedezők útját állják.

Ezek a szörnyek hamar az expedíció tagjaira találtak, ahogy azok éppen haladtak a hegycsúcs felé. Meglátva a faunokat, futni kezdtek. Azok pedig üldözőbe vették őket, de csak a pusztítás volt a céljuk, ezért nem nézték, ahogy egy kisebb csúcson áthaladva egy madárfészekben lévő tojásokat tapostak el.

Daedalosz és a csoportja már-már feladta volna a menekülést, amikor a Napot valami beárnyékolta. Megálltak.

Egy hatalmas, számukra ismeretlen madár szállt az égen, egyenesen a szörnyszülöttek felé.

A faunok nem hátráltak meg, folytatták a vadászatot az emberekre, de a madár eléjük szállt, és szárnyaival könnyedén lecsapta őket, majd az emberek felé repült. Azok szétfutottak, de az óriásmadár gyorsabb volt náluk.

Pár nappal később embernagyságú fiókák keltek ki még néhány megmaradt tojásból.

A küzdelem a szabad kereskedőutakért még sok évig eltartott, egészen Minasz király haláláig. Későbbi felfedezők Daedalosz jegyzetei alapján sikeresen rátaláltak a labirintusszerű hegyvidéki út végére.

Azt az utat nem használják, mert a faunok és az óriásmadarak azóta is kitartóan őrzik.