- Ki vagy te leány? – kérdezte az öreg ember.

- A nevem Mary, és hozzád jöttem. – válaszolta a pici lány.

- Hozzám? És ugyan miért?

Ekkor Mary elmesélte a történetet.

- Nos, ez igen csak szomorú história, de én már hosszú-hosszú ideje óta nem tanítok senkit.

A kislány könnyezni kezdett, térdre borult, és zokogva így szólt:

- De megfogadtam!

A remete egy mélyet pislantott erre.

- Nálam, ha megfogadunk valamit, azt addig kell próbálni, míg azt be nem váltjuk. A képzésed holnap kezdődik, de most pihenj! – mondta az öregember, és kilépett a szobából.

Mary már korán reggel fent volt, és várta a tanárát.

Az ajtó kinyílt, az öreg úr becsoszogott a botjával.

- Most választanod kell. A három erő közül melyiket szeretnéd megtanulni? – kínálta fel a lehetőséget.

- „Tűz, amely forróbb mindennél amivel csak valaha találkozhattál.”

„Jég, mely még a legforróbb szívet is kővé fagyasztja.”

vagy a „Villám, mi bármely más dolognál gyorsabb a földön.”

Mary rövid gondolkozás után így szólt:

- Mindhármat szeretném!

- Mindhárom erőt csak a legerősebbek és a legkitartóbbak tudják kitanulni. Te képes vagy szembenézni akár a legerősebb fájdalommal is? – kérdezte az öregúr.

- Igen. Képes vagyok rá!

- Rendben. Ha ezt az utat választod. Most kövess! – és kicsoszogott a fagyos és csúszós teraszra.

Leült, s meditálni kezdett. Mary, habár nem értette, miért kell ezt, de utánozni kezdte.

Öt perc elteltével a lány már nagyon fázott, úgy érezte, hogy a vér is megfagy benne.

- Miért kell ezt? – kérdezte vacogva.

Az öregúr kinyitotta a szemét, arcán a fázásnak nyoma sem volt.

- Most elkezded megtanulni a jég erejének az elsajátítását. Fázol? – kérdezte a remete.

- Igen. Nagyon. – felelte Mary.

- Koncentrálj! Válj egyé a hideggel, s érezd annak erejét!

Szegény kislány próbálkozott ugyan, de nem érzett mást, csak a hideg által

keltette remegést.

- Rendben, ne csüggedj, senkinek se sikerül elsőre. Most menj be a házba és melegedj meg. – mondta a mester a tanoncának.
(folytatása következik)