F�ny�z�n �nt�tte el a szurdokot. Ahogy Bohus Attyl�ra t�madt, mind a k�t tiltott fegyver ragyogni kezdett, majd hirtelen elt�ntek. �jra a s�t�ts�g lett �rr�.

A k�t harcos csak �llt egym�ssal szemben, nem tudtak mit kezdeni egym�ssal. Mindkettej�k fegyver n�lk�l maradt, Bohus d�h�ben �k�llel t�madt r� Attyl�ra, de � sikeresen f�lreh�zta a fej�t, �s elkapta Bohus karj�t.

Mindenki elhalkult. Egyszer csak egy f�nynyal�b j�tt le az �gb�l, ami mindkettej�ket f�lrel�kte. A f�ld�n hevert Attyla nyila, k�ken ragyogva.

Bohus �rte ny�lt, de az felsz�llt, �s Attyl�hoz rep�lt.

- A fegyverem legy�zte a ti�det. – mondta Attyla. – Er�sebb a ti�d gazd�j�n�l.

- De ez hogy lehet? – �rtetlenkedett Bohus.

- A k�t fegyver ereje a gazd�juk erej�b�l fakad, �gy t�nik gy�ztem. Ki adta neked a kardot?

- Egy h�res tolvajt�l kaptam, aki m�lt�nak tal�lt r�, hogy �rizzem. A nev�t nem �rulhatom el. – mondta Bohus.

- Mindenesetre a fegyvere ereje most m�r az eny�met t�pl�lja. Gy�zt�nk. Ekkora er�vel nem tudtok szembe sz�llni. – k�z�lte Attyla az ellenfel�vel.

Bohus fejet hajtott a samarkandi sereg el�tt, elismerv�n a gy�zelm�ket. A t�bbi �letben maradt constantini harcos is �gy tett.

A csat�t megnyert�k, de a h�bor�t m�g nem. Constantine sereg�nek egy r�sze csatlakozott a samarkandiak�hoz.

A t�volb�l seg�ts�gki�lt�sokat hallottak, a k�t vez�r kifutott a szurdokb�l, hogy megkeress�k, honnan j�n.

H�rom keresked� kiab�lt, futottak, h�trahagyva a sz�ll�tm�nyukat. A szurdok bej�rat�hoz �rtek, megh�tr�ltak, amikor �szrevett�k Attyl�t �s Bohust �s az ott �ll� t�bb sz�z harcost.

A t�volb�l lovak l�ptei hallatsz�dtak. N�h�ny tolvaj �ld�zte �ket.

Attyla felh�zta az �j�t, �s l�tt az egyik fel�. A ny�lvessz� hirtelen h�romm� v�ltozott, �s mindegyik telibe tal�lt egy-egy tolvajt.

- �gy m�r biztons�gban vagytok. – mondta Attyla. – Hov� tartotok?

- Samarkandba tartottunk. – felelte �muldozva az egyik keresked�.

- Mi �ppen Constantine fel� haladunk, nem k�s�rhet�nk tov�bb benneteket.

- A tev�inket meg�lt�k, �s az �rukat a tengerbe dobt�k. M�r nincs mi�rt oda menn�nk. De m�g vannak t�rsaink, akik v�delemre szorulnak.

- Akkor fogj�tok a tolvajok lovait, �s csatlakozzatok hozz�nk. – aj�nlotta fel Attyla a keresked�knek. – Constantineban m�r biztosan v�rnak benn�nket, de imm�r mi vagyunk t�ler�ben. Bohussal elindulunk seg�teni a t�rsaitokon, ti addig pihenjetek meg a szurdok kij�rat�n�l. – majd l�ra is sz�lltak, �s elv�gtattak Constantine ir�ny�ba, a messzes�gbe.

 (folytat�sa k�vetkezik)