- Taposd el! – �v�lt�tte a Var�zsl� a g�lemnek, majd az megindult Attyla fel�.

A k�sz�rny er�s volt, de t�ls�gosan lass�, ez�rt Attyla k�nnyen f�lre tudott sz�kkenni az �t�se el�l. Azonban Attyla ny�lvessz�i se �rtek semmit, lepattogz�dtak a k�sz�rnyetegr�l.

R�j�tt, hogy fegyverrel nem gy�zhet. Az esz�t kellett haszn�lnia.

Vagy m�gi�t. De ahhoz, hogy var�zsolni tudjon, id� kellett, amivel nem �llt �ppen b�s�g�ben, kock�ztatnia kellett.

- Lightenciaromus! –ki�ltotta Attyla, mik�zben h�zta fel az �j�t.

Ell�tte a nyilat, majd egy vill�m csapott bele, szikr�zni kezdett a fa nyilvessz�.

Becsap�dott a sz�rnyeteg l�b�ba, �tt�rve azt. Ahogy a forr�s t�ri utat a szikl�ban, �gy hasadt sz�t, �s esett darabokra a g�lem.

- Ez elk�peszt� volt. – gratul�lt a var�zsl�. – Ezzel a l�v�ssel kiv�vtad az elismer�semet, itt van az ellensz�rum. Siess! Mentsd meg a bar�todat! �s ne agg�dj, a hegyek k�z�tt a v�delmemet �lvezed. B�rmikor sz�vesen l�tlak. – b�cs�zott Attyl�t�l.

Az �j�sz, ahogy b�rt, �gy futott. Visszat�rt a lov�hoz, �s azzal m�r hamar kijutott a hegyszorosb�l.

M�g id�ben siker�lt vissza�rnie, �s megmentenie a bar�tj�t. Pihentek m�g p�r napot, miel�tt folytatt�k az �tjukat.

Narancss�rg�nak t�nt a Hold, mik�zben ment le a Nap.

A b�k�s Naplement�t menetel�sek d�b�rg�se zavarta meg, ami m�rf�ldekre elhallatszott.

Wladek �s Attyla el�re mentek, hogy felder�ts�k a terepet. Tal�ltak is egy j� helyet egy szurdokn�l. Eld�nt�tt�k, hogy ott fogj�k bev�rni az ellens�get, mivel az keskeny volt, �s az ellens�g �gy nem tudn� kihaszn�lni a l�tsz�mf�l�nyt.

Visszafordultak a t�bbiek�rt, majd p�r �r�n bel�l m�r mindenki oda�rt.

A csata csak reggel kezd�d�tt, de az el�tte l�v� �jjelen senki se tudott aludni. Az es�lyeket latolgatt�k, �s a csillagos eget figyelt�k.

Az els� napsugarak alatt felt�nt a t�volban a hatalmas konstantin�polyi sereg, �s k�zeledtek a szurdok fel�. Nem is sejtett�k, hogy csap�dba s�t�lnak.

Be�rtek a szurdokba, majd hirtelen ny�lz�por hullott r�juk. �v�lt�sek, �klendez�sek, seg�lyk�r�sek hangja t�lt�tte meg a sz�k j�ratot.

Kegyetlen�l lem�sz�rolt�k �ket, hi�ba voltak t�ler�ben, nem tudt�k legy�zni a p�rsz�z elsz�nt harcost, akik a csal�djuk�rt harcoltak.

De m�g mindig rengetegen �lltak a szoroson k�v�l is. De v�g�l a konstantin�polyiak visszavonul�t f�jtak, �s a t�l�l�k k�z�l egy harcos l�pett el�.

Kez�ben az egyik tiltott fegyver volt.

Ahogy k�zeledett a szoros fel�, Attyla �ja �s a m�sik harcos kardja is vil�g�tani kezdett.

- Ez elk�peszt�. Ilyen m�g soha nem t�rt�nt. – mondta leny�g�z�tten a konstantini harcos, Bohus.

- Honnan van a fegyvered? – k�rdezte Attyla. – Te is fegyver�rz� vagy?

- Nem. �n a fegyver gazd�j�nak a kiv�lasztottja vagyok. De ahogy l�tom, te nem uralod a fegyvered erej�t. Mutasd mit tudsz! – majd Bohus Attyl�ra t�madott.

(folytat�sa k�vetkezik)