Egy hős születése 4. - Gólem
Portik Attila & Zárai Zsolt 2010.02.15. 22:24
67. rész, megjelenés: 2010.02.15., szerkesztve: 2007.12.26.
Az út tele volt veszélyekkel és gonoszabbnál gonoszabb szörnyekkel.
Az egyik este támadás érte a csapatot.
Félig ember felig ló alakok támadtak rájuk. A csatát már felkészülten várták, egy kört alkotva fogadták az ellenfeleket. Egész este harcoltak.
A zöld táj másnap reggelre piros lett, holtestek hevertek mindenhol, de csakis a szörnyeké. Feladták es visszavonultak, az emberek oldalán nem volt veszteség. Csak teljesen kimerültek. Egyedül a csapat vezetője, Wladek volt, akit meglőttek egy mérgezett nyillal. Haldoklott.
Attyla gondolkozott, hogy hogyan lehetne meggyógyítani és eszébe jutott, hogy még régen a mesterétől hallott egy öreg varázslóról, aki a közeli hegyekben él. Azt gondolta, hátha tud segíteni.
Lóra ült és nekivágott a sötét és veszélyekkel teli hegyszorosnak. A többiek addig letelepedve várták.
A hegy lábánál Attyla orrát furcsa szag ütötte meg. A halál szaga volt az, a lova megtorpant.
Gyalog kellett továbbmennie, olyan érzése volt, mintha figyelnék. Nem is tévedett, banditák voltak körülötte beleolvadva a környezetbe.
A távolban egy hatalmas kőtömb látszódott, amit egy különleges fényes aura vett körül. Ahogy közeledett felé, egyre több és több bandita vette körül.
Nem állhatott meg.
A hegy csendjét hirtelen egy mély hang zavarta meg.
- Ki vagy idegen? Hogy merészeltél belépni a birodalmamba? – kérdezte egy rekedtes öreg hang.
Abban a pillanatban több száz bandita mászott le a hegyoldalról, körülvéve Attylát.
- Egy harcos vagyok, aki a segítségedet szeretné kérni. A barátomat meglőtték és haldoklik. Hallottam, hogy te képes vagy meggyógyítani. – közölte Attyla.
- És miért segítenék neked?
- Pénzem nincs, de bármit megteszek.
- Bármit? – nevetett az öreg - Hát, ha jobban belegondolok, rég láttam már egy igazi harcot. Ha legyőzöd a legjobb harcosomat, segítek neked. – ajánlotta fel a varázsló.
- Rendben. – fogadta el a kihívást Attyla.
- Gólem gyere elő és mutasd meg ennek az embernek ki az úr ezen a vidéken. – majd egy varázsigét mormolt.
A banditák rögtön arrébb mentek.
A föld megremegett és egy hatalmas kőszörny került Attyla elé a semmiből.
(folytatása következik)
|