Másnap Mary korán felkelt, hogy megnézze újdonsült pajtását Diablot.
- Szia, te kis gömböc!
Becézgette a lány a farkas kölyköt. Egy rövid simogatás után a lány megetette az állatot, majd visszament a kis faházikóba.

- Csak, hogy itt vagy! - mondta az öreg mágus tanítványának, mikor az kinyitotta a házikó ajtaját. - Mind a négy őselemet meg akarod tanulni, de mint azt már mondtam ez egy nagyon nehéz feladat lesz.

Ugyanakkor egy elem elsajátításához mindenkinek van ereje és ma megkeressük, hogy hozzád melyik hatalom párosul.

Most szerelkezz fel, hiszen messzire fogunk vándorolni, a fagyos és veszélyes Karakoram szívébe.

- Igen is mester. - szólt buzgón Mary.

Mindezek után hamar felszerelkeztek, majd elindultak Karakoram legrejtélyesebb épülete felé a régi palotába.

Hosszú gyaloglás után, amely már úgy tűnt Marynek, hogy sohasem fog véget érni, megérkeztek Karakoram palotájának birtokára. Mary nem akart hinni a szemének.

- Még életemben nem láttam ilyen gyönyörű palotát. - szólt a kislány bámészkodva, s megérintette az egyik jégszobor kezét.

- Megállj! - kiáltott fel az öreg remete. Ne bolygasd a harcosok nyugalmát.

- A harcosok nyugalmát? - kérdezte értetlenül Mary.
- Nagy háború volt... a jégkirálynő és a hotani katonák között.

Ekkor az öregember leült egy kidőlt fára, elővett egy kis élelmet és folytatta meséjét.
(folytatása következik)