Kis idő elteltével az öregúr, saját maga számára nagyon fontos feladattal látta el Maryt.

- Van a ház mögött egy kis istálló, ahol farkaskölyköket nevelek, hogy húzzák a szánt. Mary, etesd meg az állatokat!

A lány így is tett, elindult az istállóhoz, kinyitotta az ajtót, majd megpillantotta élete legaranyosabb csöpségeit, a kis kölyökfarkasokat. Mary szeme üveges lett, és szája már igen rég óta szomorúról mosolygósra váltott.

Odafutott az egyik kis kölyökhöz és simogatni kezdte.

- Ő ott Diablo. Lunának, az anyafarkasnak a legfiatalabb kölyke. Sajnos eléggé esetlen, és jámbor szegény, még az anyatejért sem mer megküzdeni. – mondta a közben a háta mögé lopódzó öregember.

- Majd én gondját viselem, s vigyázok rá. – mondta Mary, miközben Diablo hasát vakargatta.

- Hát rendben. Úgyse tudnék mit kezdeni vele, de most menj, pihenj le. Holnap folytatjuk a kiképzésedet.

(foltytatása következik)