- Ki vagy te le�ny? – k�rdezte az �reg ember.

- A nevem Mary, �s hozz�d j�ttem. – v�laszolta a pici l�ny.

- Hozz�m? �s ugyan mi�rt?

Ekkor Mary elmes�lte a t�rt�netet.

- Nos, ez igen csak szomor� hist�ria, de �n m�r hossz�-hossz� ideje �ta nem tan�tok senkit.

A kisl�ny k�nnyezni kezdett, t�rdre borult, �s zokogva �gy sz�lt:

- De megfogadtam!

A remete egy m�lyet pislantott erre.

- N�lam, ha megfogadunk valamit, azt addig kell pr�b�lni, m�g azt be nem v�ltjuk. A k�pz�sed holnap kezd�dik, de most pihenj! – mondta az �regember, �s kil�pett a szob�b�l.

Mary m�r kor�n reggel fent volt, �s v�rta a tan�r�t.

Az ajt� kiny�lt, az �reg �r becsoszogott a botj�val.

- Most v�lasztanod kell. A h�rom er� k�z�l melyiket szeretn�d megtanulni? – k�n�lta fel a lehet�s�get.

- „T�z, amely forr�bb mindenn�l amivel csak valaha tal�lkozhatt�l.”

„J�g, mely m�g a legforr�bb sz�vet is k�v� fagyasztja.”

vagy a „Vill�m, mi b�rmely m�s dologn�l gyorsabb a f�ld�n.”

Mary r�vid gondolkoz�s ut�n �gy sz�lt:

- Mindh�rmat szeretn�m!

- Mindh�rom er�t csak a leger�sebbek �s a legkitart�bbak tudj�k kitanulni. Te k�pes vagy szemben�zni ak�r a leger�sebb f�jdalommal is? – k�rdezte az �reg�r.

- Igen. K�pes vagyok r�!

- Rendben. Ha ezt az utat v�lasztod. Most k�vess! – �s kicsoszogott a fagyos �s cs�sz�s teraszra.

Le�lt, s medit�lni kezdett. Mary, hab�r nem �rtette, mi�rt kell ezt, de ut�nozni kezdte.

�t perc eltelt�vel a l�ny m�r nagyon f�zott, �gy �rezte, hogy a v�r is megfagy benne.

- Mi�rt kell ezt? – k�rdezte vacogva.

Az �reg�r kinyitotta a szem�t, arc�n a f�z�snak nyoma sem volt.

- Most elkezded megtanulni a j�g erej�nek az elsaj�t�t�s�t. F�zol? – k�rdezte a remete.

- Igen. Nagyon. – felelte Mary.

- Koncentr�lj! V�lj egy� a hideggel, s �rezd annak erej�t!

Szeg�ny kisl�ny pr�b�lkozott ugyan, de nem �rzett m�st, csak a hideg �ltal

keltette remeg�st.

- Rendben, ne cs�ggedj, senkinek se siker�l els�re. Most menj be a h�zba �s melegedj meg. – mondta a mester a tanonc�nak.
(folytat�sa k�vetkezik)