Az �t igen csak hossz� volt, �s Marynek csak m�snap d�lre siker�lt haza�rnie. Csal�dja m�r mindenhol kereste. Mikor megpillantott�k szeretett l�nyukat, odarohantak hozz�, �s � elmes�lte nekik a szomor� t�rt�nteket. Apja ekkor k�nnyben �z� szemekkel �gy sz�lt:

- Hogy tehetted? Fel tudod fogni, hogy m�gis mit tett�l? – �v�lt�tt a l�nnyal.

Mary nem tudott sz�lni, csak zokogott, de egy sz�t m�gis csak kiny�g�tt: „Bocs�nat”.

- Erre nincs bocs�nat! Csomagolj �ssze, nem vagy t�bb� a l�nyom! – mondta apja d�h�sen, de egyben f�j�n is.

Mary engedelmeskedett apja szavainak, �sszecsomagolt �s elhagyta a h�zukat.

K�t �r�nyi s�r�s ut�n esz�be jutott Csillagf�ny, s a tolvaj, ekkor a s�r�sa d�hbe v�ltott.

Fel�llt, az �gre n�zett, �s �gy ki�ltott:

- Az Istenre esk�sz�m, megbosszullak Csillagf�ny!

„De m�gis hogyan? Hisz m�g fegyvert sem fogtam �letemben.” – mondta mag�ban, de ekkor esz�be jutott apja mes�je egy �reg �rr�l, ki k�pes volt uralni a t�zet, a jeget, s a vill�mokat.

„Igen ez lesz az!” – mormogta mag�ban.

- Kitanulok m�gusnak, s megtartom �g�retem.

Ezek ut�n a t�voli �s fagyos Karakoram fel� vette az ir�nyt.

Szerencs�j�re, volt egy kis megtakar�tott p�nze, amit az ist�ll� takar�t�s��rt kapott, ebb�l tudott mag�nak egy lovat venni.

H�rom nap m�lv�n Mary el�rte Karakoram hat�r�t. Onnan m�r nem volt messze az �reg�r h�za, de sajnos a magas h� �s a rettenetes hideg miatt gyalog kellett tov�bbmennie.

F�l nap gyalogl�s ut�n Mary nagyon elf�radt, s �gy �rezte, aludnia kell. El�jult �s �sszeesett.

Mikor mag�hoz t�rt, egy kedves, szol�d kis h�zban tal�lt mag�ra, s egy �regember n�zett r�.

(folytat�sa k�vetkezik)