A léptek egyre közelebbről hallatszottak, ezért a vadászok a másik irányba futottak. A folyosó egy nagy kapuhoz vezetett, amit rögtön ki is nyitottak.

A már ismert csákányos szörnyeteg ült a teremben, értetlenül nézett rájuk, nem tudta, hogyan szabadulhattak ki.

- Segíts nekünk, és akkor megkíméljük az életedet! – próbálta megfenyegetni a szörnyet Leon.

- Az enyémet? De hisz én már halott vagyok – nevetett fel a csákányos.

Majd hátulról kisebb őrgárda állt fel a vadászok mögött, de NightHunter nem volt rest, rögtön odaugrott a vezérükhöz és torkához szegezte a kardját.

- Akkor most még inkább halott leszel. Lépjetek hátrébb, különben megölöm. – a testőrgárda engedelmeskedett.

Annyira megfélemlítően hangoztatta ezt NightHunter, hogy még Leon is hátrébblépett, de aztán rögtön észbe kapott, és elindult az ajtó felé.

- Hová vittétek a szelencét? – kérdezte NightHunter, miközben maga előtt tartva vonszolta kifelé a túszát.

- Egy innen távoli helyre. – kapta a választ.

- De mégis hová? – majd még jobban hozzászorította a kardját a csákányosok vezetőjéhez.

- Európába. – kiáltotta a szörny.

- Európába? – ismételte a kapott választ Leon. – Az meg mi? Még egy barlang?

- Nem. Európa egy földrész. Ahol konok, hatalomvágyó és gonosz emberek élnek.

- Akkor velünk kell, hogy gyere, és mutasd meg az irányt! – utasította NightHunter.

- Nem lehet. Mi már évszázadok óta nem láttunk napfényt. Meghalnánk, ha innen kilépnénk. De induljatok Hotan irányába, és ott keressétek meg a császár térképészét!

NightHunter leeresztette a kardját és az ajtó felé indult. Senki nem állta útját.

Kiérve a barlangból, vakítónak érezték a frissen felkelő Nap fényét. Nemrég még azt hitték, már a küldetésük teljesítésének végénél tartanak, rádöbbentek, hogy még közel sem járnak ott. Új irányt kellett venniük, célul a még felfedezetlen Európát.

De azelőtt útjuk ismét Downhangbe, Leon szülővárosába vezetett, ahol számos új kihívás vár még rájuk.