A földből egy hatalmas bogár mászott ki. Körbenézett, majd sebesen a teremben lévő holttesthez mászott.

Ekkor a kicsik követni kezdték, és elözönlötték a hullát.

Egy pillanat alatt felemésztették azt.

- Azt hiszem, most gondban vagyunk. – állapította meg NightHunter, majd Leonra nézett.

Leon akkorra már kiszabadult a kötélből és rákacsintott társára.

- Ne gúnyolódj, oldozz el!

Leon úgy is tett, de addigra a bogarak már felmérték a terepet, és készen álltak az újabb támadásra.

- És most hogyan tovább? Fegyverek nélkül nem tudunk harcolni. – kérdezte aggódva Leon.

NightHunter odalépett az egyik koporsóhoz, leborította annak fedelét és tüstént kikapta a csontváz kezéből a kardot és a pajzsot, majd társának dobta.

- Fogd!

Ezután egy másik koporsóval tette ugyan ezt.

- Most már van fegyvered, de lássuk, hogy mennyire tudod jól használni! – mondta Leonnak, és visszakacsintott rá.

Majd nekiestek a rájuk özönlő bogárhadseregnek. A kisebbeket eltaposták, a nagyobbakat szétkaszabolták, de hosszas mészárlás után azok még mindig nem fogytak el.

A vadászok megpróbálták elterelni a szörnyeket a kijárat útjából, amelyiket tudták átugrották, valamelyiket arrébb rúgták, de a legtöbbet elpuszították.

Kinyitották a terem ajtaját. A bogarak már fogyni látszottak.

Leon futott elől, NightHunter hátulról fedezte, de nem kellett sokáig, hiszen a folyosó hamarosan kiürült az, undorító bogaraktól.

Fáklyák voltak feltéve a falra, hosszan, egyenesen vezetett a folyosó. A kijáratot keresték.

- Merre tovább? – kérdezte Leon, amikor a folyosó szerteágazott. – Jobbra vagy balra?

- Döntsél te Leon, de egy biztos. Ne váljunk külön. – tanácsolta NightHunter.

A két irány mintha egymás tükörképe lett volna, semmivel sem különböztek. Semmi biztató jel nem volt arra, hogy merre lenne célszerűbb menni.

Elindultak balra, de onnan lépteket hallottak, ezért visszafutottak az elágazáshoz.