Késő bánat
Zárai Zsolt 2007.06.25. 11:50
44. rész, megjelenés: 2007.06.26., szerkesztve: 2007.06.25.
A tolvajok csapatuk egészében a megváltást ünnepelték. Csak Cathrine állt magányosan, a tábortűztől távol, a tábor bejáratánál, mintha őrizné azt, közelgő veszélyt érezve. A sámánjuk, Lord Sakura lépett oda hozzá, megfogta a gyönyörű tolvajnő edzett vállát, majd a következőket súgta a fülébe:
- Hotanban hamarosan elkészül a teleportkő. Nem tehetsz semmit, bölcs vezér. El fogtok mind bukni, nem lesz többé tiétek e világ. - Hallgass, őrült! – üvöltött rá félig könnyben ázó szemmel Cathrine. – Azonnal Downhangbe indulunk, és megmutatjuk, hogy még kicsit sincs vége a harcoknak. Eddig rettegésben tarthattuk a világot, ezután se lesz különb. A teleportkő nem akadály. Az csak embereket tud teleportálni, kevés más tárgy van, ami nem bomlik szét annak az útja közben. Nem tudnak azon keresztül kereskedni. Tűnj innét! - Ahogyan érzed, vezetőm. – mondta a sámán, majd Cathrinet félrelökve távozott a táborból. A tolvajok vezetője hátrafordult, és csak bámulta társait ahogyan a tábortűz körül táncoltak. Mosoly csillant az arcára, majd gondot nem érezve ő is beállt közéjük.
A tábor bejárata felől egy földszellem közeledett. Cathrine újra kifutott a tömegből, majd megállásra utasította a jövevényt. Az több mint kétszer magasabb volt egy embernél, háta mögött hatalmas porfelhőt kavart. - Teljesítettem küldetésemet. - közölte mély hangon a hírt Cathrinenel. – Egész downhang romokban áll, nem hagytunk túlélőt. De. Út közben újonnan érkezett kereskedők szagát éreztük. Nem járhatnak még messze. - Köszönöm, távozhatsz. – utasította Cathrine a földszellemek vezetőjét. - Ne keressük meg és intézzük el őket? – ajánlotta fel a szellem. - Majd mi megtesszük! Köszönöm.
Cathrine betartotta az alázatosságot, hiszen a földszellemek felett nem uralkodott, azok csak szívességet tettek neki, hiszen érdekeik közösek voltak. A tolvajok vezére Lord Sakura után futott a szurdokban, de az öreg sámánt már sehol se találta, pedig a segítségére lett volna szüksége, hogy a következő csatában az eleső tolvajokat ismét feléleszthesse vagy meggyógyíthassa. Cathrine visszafutott a táborba, majd hangosan kiabálva kikövetelte mindenki figyelmét:
- Indulás! Downhangen újabb kereskedők keltek át. Ezt nem engedhetjük meg! – adta ki a parancsot, majd minden tolvaj a sátrakhoz futott, hogy felvegyék harci felszereléseiket.
Néhány perc múlva már készen is állt a csapat, mindenki szétszóródva vágtatott kifelé a szurdokból.
|