A foly� t�loldal�ra �rve a k�t keresked� megpihenhetett, hiszen egy hatalmas tigris �t�ld�zte �ket. Felt�lt�tt�k kulacsaikat, majd tov�bbindultak a sivatagi homokviharban. Tudt�k, ha nem b�rn�k a sok lenyelt port, m�g nincs messze a foly�, �jra biztons�gba menek�lhetnek.

Semmi gondjuk nem ad�dott m�r �t k�zben, furcs�llott�k is, hogy Downhang keleti r�sze ilyen b�k�s, r�t�rtek a legvesz�lyesebb f��tra, de az id� telt�vel m�g mindig t�l csendes volt. Csak a homokf�v�sok hangj�t lehetett hallani.

M�r k�zel voltak c�ljukhoz.

A homokvihar elcsendesedett, hirtelen a k�t ifj� keresked� szeme el� t�rult a romos Downhang. Hanyatt-homlok kezdtek visszafutni a kik�t� ir�ny�ba, mivel fel�j�k tartott n�h�ny f�ldszellem, apr� kis k�sekkel a kez�kben.

Valentine, a fiatalabbik keresked� meg�llt, majd arr�bb szaladt a tev�j�t�l, �s t�rs�t is maga ut�n h�vta.

- Maradjunk csendben! – suttogta t�rs�nak Valentine.

Az �t f�ldszellem m�r majdnem oda�rt hozz�juk, de a k�t keresked� csendben, mozdulatlanul v�rt. A f�ldszellemek csak szimatoltak, �s forgatt�k a fej�ket, hiszen nemr�g m�g hallott�k az embereket. A keresked�k egyik tev�je megriadva er�sen a homokba taposott, majd a f�ldszellemek r�ugrottak, �s apr� kis darabokra v�gt�k

A k�t keresked� riadtan �llt egy helyben, csak a sz�v�k dobogott, er�sebben, mint kellene.

A f�ldszellemek csak hallgat�ztak tov�bb, de n�h�ny percnyi csend ut�n tov�bbszaladtak a kik�t� ir�ny�ba.

Valentine magabiztosan, nevetve mondta a t�rs�nak:

- Ezeknek nincs szem�k!

Majd indult a saj�t tev�j�hez �s �jra Downhang fel� vett�k az ir�nyt, kiss� megfogyott rakom�nnyal.