Szomor� �s val�sz�n�leg a legismertebb t�rt�net ez Jangan v�ros�b�l.

A legenda egy szerelmes p�rr�l  Fu Goshiro �s Lien Yungr�l sz�l, kik jobban szerett�k egym�st mint b�rmi m�st a f�ld�n.

Egy nap a k�t szerelmes Jangan kicsinyke tav�n�l s�t�lgatva a „j�” �s a „rossz” dolgokr�l vit�ztak.

-    Szerintem j�s�g n�lk�l a gonoszs�g a pokolba k�nyszer�ten� a f�ldet, �ppen ez�rt �ldjuk az eget, hogy van m�g j�s�g a f�ld�n.

Mondta Fu.

-    Maxim�lisan egyet �rtek veled kedvesem, azonban a j� dolgokhoz hozz� j�rul a rossz is, �s a kett� nem k�pes egym�s n�lk�l m�k�dni.

Mondta Lien, �s abban a pillanatban egy feketeruh�ba �lt�z�tt ember ugrott el� a bokrok k�z�l. Az illet� �gy sz�lt.

-    Ide az �sszes �rt�kes holmitokkal, vagy meghaltok!

Mondta igencsak r�miszt� hangon. Fu nem volt ostoba, �gy gondolta neki nem kell m�s szeretett kedves�n�l, ez�rt egy cs�ppet sem habozva elkezdte a tolvaj zs�kj�ba pakolni �rt�kt�rgyait. Lien hasonl�k�ppen tett, de mikor a tolvaj k�vetelte t�le apj�t�l kapott szerencsenyakl�nc�t Lien �gy sz�lt.

-          Jaj, k�rlek csak ezt ne! Ez csak egy �rt�ktelen nyakl�nc, de m�gis oly fontos nekem. Csak ezt az egyet ne vidd el k�rlek!

K�ny�rg�tt Lien. �s a tolvaj erre �gy sz�lt.

-     Ne vitatkozz velem vagy kett�szellek! Add ide, de r�gvest!

Mondta goromb�n a tolvaj �s el�vette f�lelmetes kardj�t, amit Lien sz�v�hez nyomott.

-         De k�rlek, ne vidd el!

Sz�lt Lien �s hadon�szni kezdett. Fu l�tta hogy ennek nem lesz j� v�ge, ez�rt megpr�b�lt szembe sz�llni a tolvajjal, de mire b�rmit is tehetett volna, a tolvaj egy csap�sra le�t�tte �s Fu el�jult. Lien m�g mindig nem volt hajland� �tny�jtani apja aj�nd�k�t, �s a tolvaj d�h�ben sz�ven sz�rta, majd elmenek�lt.

Egy-k�t perc eltelt�vel Fu mag�hoz t�r �s megpillantja v�rben �z� kedves�t.

-         �h ne…, Dr�g�m  hogy �rzed magad?

K�rdezte Fu �s Lien suttogva �gy sz�lt.

-         Fu! �n f�lek! Nem akarok meghalni!

Mondta Lien. Fu odahajolt hozz� �s azt mondta:

-         Ne agg�dj, er�s vagy t�l fogod �lni. Holnapra kutya bajod sem lesz.

Mondta Fu igencsak s�r�sra �ll� hangon, hab�r nem akarta el hinni, tudta, hogy hamarosan elveszti szeretett kedves�t.

-         Fu! Kedvesem! �g�rd meg, hogy mindig szeretni fogsz, �s soha nem felejtesz el. �g�rd meg!

Mondta Lien.

-         Az id�k v�gezet�ig.

Mondta k�nnyben �z� szemmel Fu, �s a l�ny m�r alig ver� sz�v�re tette kez�t, ami egyre kevesebbet �s halkabban vert, m�g v�g�l teljesen meg�llt.

-         Ne! Ne! Mi�rt?! Mi���rt?! Legyen �tkozott Isten! Rem�lem, most hallasz te kegyetlen! Itt �s most megfogadom, hogy elmegyek orsz�godba �s rajtad bosszulom meg Lien hal�l�t!

Mondta rettent� d�h�sen Fu. Felkarolta halott kedves�nek kih�lni l�tsz� test�t, �s a t�parton eltemette.

-         �r�kk�n �r�kk�…

T�z �vvel k�s�bb Fu fogadalm�t nem feledve, kitanult minden egyes harcm�v�szetet �s az akkori korban l�v� var�zslatok �s m�gi�k sokas�g�t.

Fu fogadalma oly er�s volt, hogy elfeledett mindent, mi nem szeretett kedves�vel kapcsolatos.

Egy �t�letnap �jszak�j�n Fu kiment halott kedvese s�rj�hoz. Nem vitt m�st, mint harci szerel�s�t �s a Shaolinok keze �ltal k�sz�tett �s meg�ldott m�gikus kardj�t, amit sokan csak �gy emlegettek, mint „az �rd�g jobb kez�nek kardja”. �gy tartott�k, hogy ez a kard m�g a hal�l ut�n is engedelmeskedik gazd�j�nak. Fu Lien s�rj�hoz oda�rv�n leborult szeretett kedves�nek nyugv�helye f�l�  �s �gy sz�lt.

-         Szervusz kedvesem most m�r k�szen �llok betartani �g�retem, hogy meg�ljem mag�t az Istent. Az �t hossz� lesz �s kegyetlen a Poklon kereszt�l kell �tjussak a Mennyorsz�gba, de lelkem er�s, �s nem f�lek m�g mag�t�l a S�t�nt�l sem.

Mondta Fu. Ekkor kih�zta rettenetes kardj�t tokm�ny�b�l, saj�t sz�v�hez szor�totta �s egy hat�rozott mozdulattal kereszt�l d�fte sz�v�t �s �sszeesett szeretett kedves�nek s�rj�n.

Minden els�t�t�lt Fu szeme el�tt, �rezte, hogy el�ll l�gz�se.

Ezek ut�n mintha egy rettenetes �lomb�l riadt volna fel, csak �ppen egy s�t�t gonosz helyen �bredt pokolian f�j� �rz�ssel. De ez nem testi f�jdalom volt. Sokkal ink�bb bel�lr�l j�tt.

-         A lelkem! A lelkem! �g a Lelkem!

�v�lt�tte a f�jdalomt�l. De ekkor Funak esz�be jutott szeretett kedvese �s fogadalma, ami hat�s�ra a rettenetesen �g� f�jdalom kezdett enyh�lni de teljesen nem sz�nt meg. Fel�llt, k�rben�zett, �s ekkor a l�vatenger kett�ny�lt, mint egy kis �t. Fu egyb�l tudta, hogy m�r v�rja �t a s�t�n �s �gy sz�lt.

-         H�t elkezd�d�tt…

Mondta �s elindult a keskeny �ton. K�r�lbel�l k�t �ra gyalogl�s ut�n f�j� l�lekkel �s sz�nni nem akar� szomj�s�ggal gy�t�rten megpillantotta maga, a S�t�n kast�ly�t. A kast�lyt k�rbevett�k az undor�t� �s visszatasz�t� l�nyek, de valamilyen okn�l fogva nem t�madtak Fura. Oda�rv�n a bej�rathoz a kapu kiny�lt �s er�s vak�t� f�ny t�rt ki a kast�lyb�l. Fu �gy �rezte min�l k�zelebb megy v�gzet�hez, a lelk�t �get� t�z f�jdalma egyre er�sebb.

�s abban a pillanatban d�moni hangon megsz�lal� f�lelmet kelt� m�ly hang sz�lalt meg:

-         �dv�z�llek v�gzeted sz�nter�n! Tudom mi�rt j�tt�l �s had mondjam meg csod�lkozn�k, ha pont te lenn�l az, ki legy�zhetne engem, vagyis mag�t a S�t�nt!

Mondta d�moni hangon nevetve a S�t�n, �s abban a pillanatban a vak�t� f�ny elhalv�nyult �s Fu megpillanthatta a hatalmas �s f�lelmetes sz�rnyeteget.

-         Nem �rdekel, hogy mit hiszel, legy�zlek �s meg�l�m mag�t az Istent is!

Mondta elsz�ntan Fu. Ekkor a f�ld megremegett. L�va t�rt el� a f�ld al�l, �s a S�t�n el�vette hatalmas kardj�t, mit csak �gy emlegettek a rettenetes Inferno �s �gy sz�lt:

-         Akkor h�t v�gjunk is bele, sok m�g a teend�m �s nem v�rakoztathatom meg a k�rhozottakat.

Mondta g�nyosan a S�t�n �s egy hat�rozott t�zgoly�val megkezdte a k�zdelmet.

De Fu kiv�l� reflex�nek k�sz�nhet�en elugrott az �t �ppen megsemmis�teni k�sz�l� t�zgoly� el�l. Most Fu k�vetkezett… Megid�zte f�lelmetes erej� kardj�t �s a S�t�nra rontott.

         -    W���! Nem lesz k�nny� dolgod, megmondtam!

Mondta g�nyosan a S�t�n �s folytatt�k a harcot.

T�z �v k�nkeserves harc ut�n Fu egyre jobban kezdett f�radni �s �g� lelk�nek f�jdalma egyre er�s�d�tt.

-         Ne add fel Fu! Nem szabad feladnod! Ha t�z �vet kib�rt�l a tizenegyediket is  t�l fogod �lni!

Hergelte mag�t. �s ekkor megcsillant szem�ben a rem�nysug�r.

-         A Berzerkerek gy�r�je! H�t persze!

Mondta Fu. A gy�r� nem volt m�s, mint a Berzerkerek titkos var�zsgy�r�je minek seg�ts�g�vel az elpusztult lelkeket fel tudt�k haszn�lni testi �s szellemi erej�k meger�s�t�s�re.

Fu nem is habozott sokat. �s elk�nt�lta a var�zsig�t.

-         Echimbar!

Mondta hangosan Fu, a gy�r�t a feje f�l� emelve. �s abban a pillanatban lelkek ezrei sikoltottak fel. Fu teste s�t�t �rny�kk� v�ltozott �s titokzatos lila k�dbe burkol�dzott.

-         Most v�ged!

Ki�ltotta Fu, �s egy hat�rozott mozdulattal sz�ven d�fte a s�t�nt.

-         �����!!! Ez nem lehets�ges! ����!!!

Mivel a s�t�n halhatatlan volt, meghalni nem tudott, de ha valakinek siker�l legy�znie, megkapja erej�t �s teljes�tenie kell legy�z�j�nek egy k�v�ns�g�t. Fu ezt pontosan tudta, ez�rt

nem is habozott k�v�ns�g�t teljes�ttetni.

-         Legy�ztelek s�t�n! Teljes�tsd a k�teless�ged!

Sz�lt Fu.

-         Rendben! Rendben! Mit k�v�nsz h�t?

K�rdezte a S�t�n.

-         Azt k�v�nom, juttass fel engem a mennybe �s seg�ts hogy meg�lhessem Istent!

Mondta Fu. Ezut�n a S�t�n sz�rt sebe begy�gyult, �s f�lelmetes arc�n �rd�gi vigyor lett �rr�.

-         �h�h�h�hh�! Ez lenne a k�v�ns�god? Ha �gy akarod, h�t legyen!

Mondta igen csak boldog hangon a S�t�n, majd kiny�jtotta f�lelmetesen nagy mark�t �s abban egy szempillant�s alatt egy kopony�kkal d�sz�tett kehely, benne valami feket�s-pirosas sz�n� folyad�k jelent meg a kez�ben. Fu belen�zett �s faggatni kezdte a S�t�nt, az igencsak k�telyes kin�zet� kehely tartalm�r�l.

-         Ez micsoda?

K�rdezte Fu.

-         T�m�ny gonoszs�g. Csak a leggonoszabbak k�pesek arra, hogy felemelkedjenek a Mennynek orsz�g�ba. Idd meg �s beteljes�theted v�gzeted.

Mondta meggy�z�en a S�t�n. Fu �gy gondolta, nincs mit vesztenie �ppen ez�rt kikapta a S�t�n kez�b�l a kelyhet �s megitta annak �rd�gi tartalm�t. �s akkor…

-         �hhh a lelkem!!! �hhh!!! W�����!!! Mit tett�l velem?!

�v�lt�tt f�jdalm�ban, �s akkor hihetetlen dolog t�rt�nt. Fu k�rmei megn�ttek, megfeketedtek �s megvastagodtak. Tengerk�k szeme teljesen elfeket�lt, izmain kiduzzad� k�k erei v�r�s sz�nre v�ltottak �s h�t�b�l f�lelmetes d�moni sz�rnyak n�ttek ki. Ezen k�v�l nem  volt k�pes egyebekre gondolni, mint �lj, puszt�ts, �s soha meg ne �llj meg parancsokra.

-         Most m�r k�szen �llsz, hogy legy�zd Istent! Seg�ts�g�l vidd magaddal �rd�gi        seregeimet j� hasznodra lesznek a nagy k�zdelemben.

Mondta a S�t�n �s egy �gsz�nk�k kapuhoz ir�ny�totta Fut.

-         Ez a kapu hov� vezet?

K�rdezte Fu, m�r s�t�ni hangfekv�sen.

-         Ez bar�tom, a Mennybe vezet� kapu.

Sz�lt a s�t�n Fuhoz mint legjobb bar�tj�hoz.

         -    Vuhahaa!

Nevetett �rd�gien Fu, �s sereg�hez sz�lt.

-         Pokol d�monai! Hamarosan megv�vjuk �rd�gi csat�nkat az Univerzum leg�rd�gibb l�ny�vel szemben mag�val az Istennel szemben!

-         Hurr�!!

�jjenezte visszhangz�an a sereg Fut.

-         K�vessetek h�t!

Sz�lt Fu, �s �tl�pett a kapun �rd�gi sereg�vel. Sz�z �v utaz�s ut�n Fu megpillantotta az alag�t v�g�t, s mikor �tl�pett rajta az angyali seregek �l�k�n mag�val az Istennel felsorakozva v�rt�k a d�monok �s egyben az Apokalipszis elj�vetel�t.

-         H�t v�gre beteljes�thetem a v�gzetemet. D�monok sorakoz�!

Sz�lt Fu puszt�t� sereg�hez. Miut�n mindenki a hely�re �llt, Fu megkezdte a mindent eld�nt� csat�t.

-         T�mad�s! Senkit se hagyjatok �letben, egy szentesked�t sem. Muhahaaa!

Mondta gonoszan g�nyos hangon. Erre a seregek egym�s ellen indultak �s megkezd�d�tt a h�bor�. Angyalok �s d�monok k�z�tt. Fu amint megpillantotta Istent r�rontott.

-         Most meghalsz! Meghalsz, meghalsz, meghalsz, v����!!!

�v�lt�tte Fu �s meg�ll�s n�lk�l s�lyos kardcsap�sokat m�rt Istenre.

-         Fu! Ne tedd ezt k�rlek! A sz�ved m�ly�n te is tudod, hogy ez nem helyes! Ne tedd ezt!

Mondta Isten, de Fun a sajn�lat vagy egy�tt �rz�s halv�ny jelei sem mutatkoztak. Eltelt �jabb sz�z �v �s az angyalok serege elbukni l�tszott, nem is besz�lve Istenr�l ki az egyre er�s�d� gonoszs�g hat�s�ra folyamatosan gyeng�lt. Ekkor v�ratlan pillanatban Fu ki�t�tte Isten kez�b�l hatalmas t�zben �g� pallos�t, �s a f�ldre k�nyszer�ttette.

-         Most elpusztulsz!

Mondta Fu gy�zedelmi hangon, de miel�tt megadhatta volna a kegyelemd�f�st, egy nagyon is ismer�s hang sz�lalt meg h�ta m�g�l.

         -    Fu szerelmem! Ne tedd ezt!

Fu megfordult �s nem akart hinni a szem�nek.

-         Lien! Te… Lien…

Sz�lt d�bbenten Fu.

-         Igen, �n vagyok az kedvesem. �s most figyelj r�m! Amit tenni akarsz, az nem helyes. K�rlek ne tedd ezt! Ez nem te vagy! K�rlek l�pj ki a gonoszs�g hom�ly�b�l ragadd meg a f�nyt �s �rezz!

Mondta Lien zokogva.

-         Nem hiszek neked! Te nem lehetsz �! � meghalt! �s most ha nem haragszol befejezem amit elkezdtem!

Sz�lt Fu, �s �jra felemelte kardj�t. Ekkor Lien odal�pett Fuhoz �s megcs�kolta. Abban a pillanatban Fu d�moni fekete szeme �jra tengerk�kben pomp�zott, �s �jra f�jdalmat �rzett lelk�ben, de ez nem ugyan olyan �g� f�jdalom volt, mint eddig. Sokkal ink�bb a megb�n�s f�jdalm�t �rezte. Ekkor h�tran�zett �s megpillantotta, hogy a d�moni seregek lassacsk�n fel�l kerekednek Isten seregein fel�l. Ekkor Fu d�moni sz�rnyait felhaszn�lva a magasba emelkedett �s ezek ut�n zuhanni kezdett. Sebess�ge olyan nagy volt, hogy teste meteorr� v�ltozott s mikor a f�ldbe csap�dott, d�moni serege egyszerre a porral lett egyenl�.

-         Mit tettem?!...Oh, ne!... Mit tettem… Isten! K�rlek �lj meg! Puszt�ts el! Meg�rdemlem!

Mondta elkeseredetten Fu. Ekkor Isten fel�llt �s �gy sz�lt.

-         Fu Goshiro! L�tom megtanultad az �let nagy leck�j�t a j�r�l �s a gonoszr�l.

Tetted, igaz, megbocs�jthatatlan, de nem is helyrehozhatatlan. Ez�rt b�ntet�sed nem maradhat el.

Sz�lt Isten �s folytatta.

-         �r�kre sz�m�zlek a Mennyek orsz�g�b�l, az id�k v�gezet�ig a F�ld�n kell maradnod �s hatalmas er�det felhaszn�lva seg�tened kell a gyeng�ket �s a r�szorul�kat, tov�bb� tan�tsd az embereket, hogy szembe merjenek sz�llni a gonosz tolvajok �s m�s r�miszt� teremtm�nyek ellen.

Mondta isten b�r�i kiki�lt�ssal.

-         Rendben. Megteszem. De egy dolgot m�g szeretn�k k�rni t�led.

-         Mond h�t…

-         Ez egyszer utolj�ra hagy k�sz�njek el szerelmemt�l Lient�l. K�rlek.

-         Rendben van, hiszen mindenkinek j�r a szeretet.

Mondta Isten aranyos mosollyal az arc�n.

-         Lien kedvesem! K�rlek bocs�ss meg nekem! Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek �s sohasem foglak elfeledni. Meg�g�rem.

-         Oh Fu egyetlenem, �n sem foglak sohasem elfeledni t�ged. Minden nap n�zni foglak innen fentr�l.

-         Most el kell k�sz�njek… Sok dolgom lesz m�g a F�ld�n. �g veled kedvesem…

-         �g veled…

Fu odal�pett Lienhez, megcs�kolta �s akkor teste feh�r vak�t� sz�nben vill�dzva semmiv� lett.

Ezzel megsz�let�k az els� vad�sz a F�ld�n, kit h�res t�rt�nete �s kegyetlens�ge miatt csak �gy emlegetnek: „A v�gzet v�ndora…”

„Az embernek csak egy lehet�s�ge van �lvezni az �letet,

ha ezt megtagadja, meg�rdemli, hogy hamar v�get �rjen.”