Megremegett a talaj, a sátorban az élőlény darabjai kezdtek összeállni. Hamarosan a sátor emelkedni kezdett, a szörny lábra állt. Lerázta a sátrat a hátáról, összetörve minden polcot, ami körülötte volt.

- Már vártunk. – üdvözölte a tigrislányt Cathrine. – Mi teremtettünk, szóval engedelmeskedned kell nekünk.

- Az óriási tigrislány felüvöltött, majd körülnézett.

- Menjetek dolgotokra! – utasította a többieket Cathrine. – Zavarja, hogy sokan állunk körülötte. – majd néhányuk kivételével engedelmeskedtek is a főnöküknek.

- Meg kell erősödnie, még mielőtt harcolni küldjük. – mondta ThiefSoldier.

- Nem várhatunk. Kövess! – kiabálta újra Cathrine a lénynek, majd elindult.

A szörny és ThiefSoldier hűen követte őt.

A tábortól északra, a hegyvidék legforgalmasabb útja felé vették az irányt. Az óriástigris léptétől dübörgött a föld.

- Állj meg! – kiáltott rá újra Cathrine, miután az útra tértek. – Mi nem adunk neked enni, – a szörny ismét felüvöltött – neked kell élelmet szerezned. Aki itt elhalad, azt megeheted!

- Kivéve persze minket, tolvajokat, akiket már eddig láttál. – vágott közbe ThiefSoldier. – Ne feledd, mi teremtettünk. Most viszont megyünk. – majd a két tolvaj úgy is tett.

A tigrislány egyedül maradt a hegyvidék útján. Korgó gyomorral.

Pár perccel, miután otthagyták, a föld megint megremegett.

(folytatása következik)