A tolvajok tábora fölött zöldellő füst szállt. Az erdő mélyén a sátorban gonosz cselekedet volt készülőben. Hatalmas cafatokban úsztak egy kondérban a tigrislány rohadó darabjai. Egy sámán állt körülötte, fűszereket, varázsitalokat dobott a főzetbe, miközben igéket mormolt, majd kisétált a sátorból.

- Mit gondolsz? – Sikerülni fog?

- Reméljük, mesterem. – hallatszott a párbeszéd a sátor egyik sarkából.

Attyla futott be a sátor ajtaján.

- Cathrine! Fontos hírt kell közölnöm.

- Légy türelemmel! – mondta bölcsen a tolvajok vezetője. – Ha sikerül felélesztenünk a tigrislányt, az egész hegyvidéket újra az uralmunk alá vehetjük.

- Tudomásomra jutott, hogy egy kereskedő nefrittel indult a nyugati tartomány felé. Teleportot akarnak építeni.

- Hagy próbálkozzanak csak! Köztudott, hogy a kereskedők áruját nem lehet semmiféle mágiával kicsalni, ugyanúgy teleportálni sem. – mondta ThiefSoldier, miközben egy fiolát dobálgatott, el-elkapva azt.

- De tudjátok mit jelenthet ez? A legerősebb vadászok is pillanatok alatt a városba térhetnének, és ha úgy készítik a teleportot, akkor nem csak a városba. Annyi teleportkaput építhetnek, amennyit csak akarnak. – mondta Attyla.

- De csak akkor, hogyha van elegendő nefritjük. Meg kell akadályoznunk!

- Azonnal induljatok a kereskedő után! Találjátok meg bármi áron, és szerezzétek meg az összes nefritet! – utasította Cathrine. – Most viszont menjünk ki a sátorból! Hamarosan életrekel.

Majd Cathrine kiöntötte a kondér tartalmát a földre, és mindannyian távoztak.

(folytatása következik)