V�r�sen kelt fel a Nap a sivatag nyugati r�sz�n. K�t vad�sz vitte fontos sz�ll�tm�nyukat Hotan fel�. Komoran, b�san haladtak, k�zben skorpi�kt�l tiszt�tott�k �tjukat.

Az O�zishoz �rve Leon egy ismer�s alakra vetette tekintet�t. A t�volban egy meztelen, embertest� vir�got vett �szre. K�zelebb ment, �s a d�ne tetej�re �rve l�tta, hogy az eg�sz O�zis ter�let�re t�bb sz�z hasonl� test� furcsa �l�l�ny ker�lt. K�zelebb l�pett az egyikhez. Elz�ll�tt arca Elendyr�re hasonl�tott.

- De hiszen ez hogy lehet? – �rtetlenkedett Leon, NightHunter csak �llt m�g�tte, m�regette a l�nyt, �s n�zett, mint aki nem tud semmir�l.

- A lelkem tov�bb �l. – mondta, er�teljesen m�ly hangon az egyik vir�gszer� teremt�s. – �n sem tudom, hogy lehets�ges, de minden bizonnyal a nefrit kisug�rz� ereje tette �tj�rhat�v� a testem gyomban fekv� r�sz�t az e vil�g fel�. �n is furcs�llom ezen �llapotomat, de nem tudok mit tenni. – folytatta m�g mindig �rd�gien gonosz hangon a l�ny. – Testem begy�kerez�d�tt, mozdulni nem tudok. H�la a b�v�letnek, ah�nyat meg�lnek bel�lem, cs�r�m mindig �jra kihajt.  Haladjatok tov�bb az �t ment�n d�l fel�, a k�gy�k szoros�ig nem eshet bajotok. T�bb ezren v�d�nk benneteket.

– „T�bb ezren v�d�nk benneteket.”

Hallott�k visszhangz�an a t�bbi, ugyanolyan alak� vir�got is.

- Elendyr! – sz�lt hozz� NightHunter.

- �n m�r nem vagyok Elendyr.

NightHunter sajn�l�an n�zett r�.

- K�rlek ne engedj ut�nunk senkit se az O�zison �t, m�g a nefrittel Hotanba nem �r�nk!

- Rendben. – visszhangzott megint a v�lasz.

Majd a k�t vad�sz tov�bbindult a sz�ll�tm�nnyal, mindenf�le f�lelem n�lk�l, tudt�k, hogy a volt bar�tjuk vigy�z r�juk.