Elendyr k�h�gve rogyott a f�ldre. Arca elz�ld�lt, alig kapott leveg�t.

- Skorpi�m�reg. Mit tegy�nk? A v�ros vagy k�t �r�nyira van. Pedig ott biztosan van ellenszer. – gondolkozott Leon.

- K�rlek seg�tsetek, alig kapok leveg�t. – suttogta Elendyr, majd leveg� hi�ny�ban h�r�gni kezdett.

- Indulok azonnal vissza a v�rosba. Hozok ellenszert. – ugrott is fel r�gt�n a lov�ra, �s v�gtatott vissza Leon. Minden�ron meg akarta menteni a fiatal keresked�t, mert beleszeretett.

- �n addig vigy�zok r�, mondta NightHunter vad�szt�rs�nak, de az addigra m�r messze j�rt t�l�k. – Ne f�lj Elendyr, vigy�zok r�d!

Leon izzadt a lov�n, min�l el�bb vissza kellett �rnie. Hosszas perceken �t csak lovagolt, m�g csaknem megpillantotta messzir�l a v�ros �rnyait.

Be�rve a v�rosba mindenf�le �rus sz�l�totta meg, hogy vegyen a k�szleteikb�l.

Lesz�llt a l�r�l, majd a var�zsitalbolt fel� indult. Er�s lend�lettel nyitotta volna ki az ajt�t, de koppant rajta. Az ajt� nem nyit�dott. H�tral�pett, majd megpillantotta az ajt�ra akasztott t�bl�t: „Z�rva”.

(folytat�sa k�vetkezik)