Elendyr köhögve rogyott a földre. Arca elzöldült, alig kapott levegőt.

- Skorpióméreg. Mit tegyünk? A város vagy két órányira van. Pedig ott biztosan van ellenszer. – gondolkozott Leon.

- Kérlek segítsetek, alig kapok levegőt. – suttogta Elendyr, majd levegő hiányában hörögni kezdett.

- Indulok azonnal vissza a városba. Hozok ellenszert. – ugrott is fel rögtön a lovára, és vágtatott vissza Leon. Mindenáron meg akarta menteni a fiatal kereskedőt, mert beleszeretett.

- Én addig vigyázok rá, mondta NightHunter vadásztársának, de az addigra már messze járt tőlük. – Ne félj Elendyr, vigyázok rád!

Leon izzadt a lován, minél előbb vissza kellett érnie. Hosszas perceken át csak lovagolt, még csaknem megpillantotta messziről a város árnyait.

Beérve a városba mindenféle árus szólította meg, hogy vegyen a készleteikből.

Leszállt a lóról, majd a varázsitalbolt felé indult. Erős lendülettel nyitotta volna ki az ajtót, de koppant rajta. Az ajtó nem nyitódott. Hátralépett, majd megpillantotta az ajtóra akasztott táblát: „Zárva”.

(folytatása következik)