A sivatag k�zep�n �j nap virradt. A v�ros fogad�j�b�l kil�pve, Leon �rezte, sz�p napnak n�znek el�be. A sz�l kellemesen h�s�tette a m�r reggelre meg�rkezett forr�s�got.

Leon szem�ben megcsillant egy n�, aki a sz�k�k�tn�l �lt. �szrevette, hogy tekintet�k egym�sra szegez�dik.

A vad�sz csak �llt, �s v�rta, hogy t�rt�njen valami, majd n�h�ny l�p�st k�zelebb ment, �gy m�r csak p�r m�ter volt k�zt�k a t�vols�g. De abban a pillanatban NightHunter l�pett oda a h�lgyh�z.

- Nos kisasszony, felk�sz�lt az �tra? Beszerzett mindent, amit k�rtem?

- Term�szetesen. – mosolygott vissza kedvesen a n�szem�ly.

- Had mutassam be bar�tomat, �s egyben a megment�met is, Leont.

Leon csak k�rd�en n�zett vad�szt�rs�ra, igazs�gtalannak �rezte, hogy NightHunter m�r ismeri a h�lgyet.

- Leon, � itt Elendyr. Keresked�. Megk�rdezte, hogy vel�nk tarthat-e, erre mondtam, hogy te biztosan �r�m�t venn�d egy ilyen csinos h�lgy t�rsas�g�nak. – kacsintott r� t�rs�ra. – Nos �n megyek is, hozom a lovakat. – haladt el mellett�k, majd vigyorogva mormogta Leonnak:

„Ki kor�n kel, keresked�t lel!”, majd haladt is tov�bb az ist�ll� fel�.
(folytat�sa k�vetkezik)