Vágtatott a tolvaj, sietett, mert félt, hogy bárki is követi őt a városból. Farkasa mintha szárnyalt volna a nagy kőtestű óriások között.
Útja a sivatagi skorpiómezőn és a sötét, csapdákkal teli holtszurdokon vezetett át, egészen a közép- és nyugati-tartományt összekötő kikötőig. Ott már várta őt megbízója, ThiefSoldier.

- Sikeresen pánikot keltettél a városban, Goten? – kérdezte a harcias, mégis feszes ruhában domborító ThiefSoldier.

- Természetesen. Átadtam a levelet, de… - akadt el a szava. – Vadászok jártak ott.

- Vadászok? És? – értetlenkedett ThiefSoldier. – A vadászok mióta jelentenek problémát nekünk?

- De én láttam, ezek nem kisstílű vadászok voltak. Hallottam őket, ahogyan a tolvajok szelencéjéről beszéltek.

ThiefSoldier lélegzete elakadt.

- Induljunk. Minél előbb közöljük ezt Cathrinnel. – majd beszálltak egy csónakba, és evezni kezdtek a nyugati-, a földkerekség legerősebb tolvajtartománya felé, Hotan tolvajtáborába.