Az erdőben három lovas vágtatott a kitaposott ösvényen. Magabiztosan és boldogan. A két újonc lelkesedett az új mesterségükért. Gonosznak, mégis igazságosnak kellett lenniük, hiszen egy tolvaj csak így tehet szert igazi hírnévre. Az ösvényről egy jellegzetesen szürke fánál lekanyarodtak. Rövid vágta után Freeztime leszállt a lováról, majd egy fához kötözte.

- Megérkeztünk. – mondta társainak, majd azok is leszálltak.

A tábor fölött az ég besötétült, majd néhány másodperc múlva leesett az első esőcsepp, de az új tolvajok meglepetésére az nem a földön, hanem a fejük fölötti láthatatlan védőburkon landolt.

- Gyertek, bemutatlak titeket a vezérünknek! Hatalmas energiával bír, ő idézi a terápiát az eső ellen. – majd bevezette őket az első sátorba. Egy gyönyörű alkatú nő fogadta őket, kellően lenge öltözetben.

- Cathrine hol van? – kérdezte Freeztime a szépséges ThiefSoldiertől.

- Hétvége van, a szokásos behajtására indult el, de az eső miatt ma korábban. Enyém ez a bűverő ami megvéd minket a sártól – kuncogott a nő, majd sajnálkozóan így szólt: - A mester megtanított mindenre, ha majd elhagy bennünket, méltó vezető legyek helyette. Te sikerrel jártál?

- Igen. Két tevényi rakományt hoztam, az erdő lakosainak jó áron eladhatunk belőle egyet, s mást.

- Elassar és Sheilla! Későre jár – mondta ThiefSoldier – induljatok pihenni!

- De mi úgy tudtuk, hogy a tolvajok sohasem pihennek. – vágott a szavába Elassar.

- A képzett tolvajok – nyugtatta meg őket bölcsellő szavával Freeztime – a képzett tolvajok…

ThiefSoldier intett, hogy mindhárman távozzanak, majd a férfiak elhagyták a sátrat.

- Nagy terv van készülőben! -  vigyorgott gonoszan a lány, majd felvette harci szerelését és kisétált az ajtón.