Rövid történet ez, mit minden hotani városlakó ismer. A szerelmesek és gyilkosok közös története ez, amely megmutatja a szerelem igazi hatalmát.
Egy régi legenda szerint Hotan városában élt két szerelmes pár, akik nagyon szerették egymást.

Hálaadás napján házasodtak volna össze, de a lányt az esküvő előtt megölték.
Utolsó pillanataiban, a férfi karjaiban haldokló szerelmes így szólt:

- Ne hagyj el!
Ezután szeme becsukódott örökre. A férfi nem tudta elviselni a szenvedést és a kínzó érzelmeket, hogy soha többé nem láthatja kedvesét.

Szépen lassan kezdett megőrülni.
Nem evett, nem ivott, mindig csak szerelmére és annak gyilkosára tudott gondolni.
Egyszer egy nap felállt karosszékéből, megmarkolta dédnagyapja kardját és nem tette le többé.
Az ott élők máig úgy hiszik, habár a férfi már több mint száz esztendeje halott, szelleme mit sem vesztett erejéből és minden hálaadás napján feltűnik a Hotan folyó partjánál és keservesen zokogva üvölti - Miért én?!...