A sivatag m�ly�n a sz�razs�g elviselhetetlen. Az �lelem �rt�k.
A k�t vad�sz f�radtan gyalogolt, rem�nytelen�l n�zve az �res t�volba. Torkuk porzott, a gyomruk korgott. Csak a k�ldet�s�k sz�m�tott, amit �k is tudtak, hogy nem a k�zelj�v�ben fognak teljes�teni, hiszen c�ljukt�l m�g oly t�vol j�rtak.
Ahogy haladtak a sz�razs�g birodalm�ban, az egyik d�ne mellett egy o�zist pillantottak meg. Erej�k fogyt�ban elindultak fel�, de k�zelebb �rve l�tt�k, hogy csak d�lib�b volt.

�hs�g�k kezdett elviselhetetlenn� v�lni. Enni�k kellett.

Downhang v�ros�t�l m�g messze j�rtak. K�t l� v�gtatott fel�j�k, majd meg�lltak el�tt�k.
Test�k nagy r�sz�t m�r nem fedte b�r, csak h�s �s v�r. NightHunter felemelte a kez�t, majd �vatosan megsimogatta az egyiket. L�tszott rajta, hogy f�lt, �s a hal�l�n van. Foltokban hi�nyz� h�sa undor�t� l�tv�ny volt.
Egy tucat ember futott fel�j�k, l�ndzs�kkal �s t�r�kkel a kez�kben. �gy t�nt, a lovakra t�madtak volna, de amint megl�tt�k a vad�szokat, lehajtott�k fegyvereiket.
- Mi�rt b�ntan�tok eme szel�d l�nyeket? – k�rdezte Leon.

- Le kell vad�sznunk �ket, k�l�nben szomjan- �s �henhalunk.

- De ugyan mi�rt? – bizalmatlankodott NightHunter

- A sivatag zord, �s kev�s az �lelem, folyad�k. A v�rosi k�szleteink kifogytak, �telt kell hazavinn�nk a csal�djainknak. Nincsen m�s v�laszt�sunk.

NightHunter helyesl�en el�kapta kardj�t, majd egy csap�sra lev�gta a m�g�tte �ll�, magukat ott biztons�gban �rz� k�t lovat. – Ink�bb �k, mint mi. – jegyezte meg b�lcsen �s sajn�lkozva.

Az emberekkel egy�tt feldarabolt�k a pr�d�kat, v�r�k egy r�sz�t megitt�k, h�sukb�l n�h�ny cafatot megettek. A marad�kot zs�kokba dobt�k.

- Ez elegend� lesz p�r napig, k�sz�nj�k, b�lcs vad�sz. – �llt ki a sorb�l �s k�sz�nte meg az egyik v�rosi. – Downhang fel� tartunk, elk�s�rtek?

- Igen. – b�logatott Leon. – K�ldet�s�nk minket is arra vez�rel.

V�llukra vett�k a zs�kot, majd a csapattal egy�tt nyugatnak indultak.
K�ny�rtelen a sors, �s kisz�m�thatatlan…