Az erd� m�ly�n csend �lt. A h�v�s �szi napon a faleveleket sz�l sodorta. Az �t keleti ir�ny�b�l, Jangan fel�l pat�k d�b�rg�se zavarta meg a nyugalmat.
A k�t tev�n �l� keresked� az �t sz�l�n haladt. Rakom�nyuk csup�n n�h�ny darab nyereg volt, b�r a hi�nyuk miatt Downhangben �rt�kesnek sz�m�tottak. F�l�nken mozogtak, tapasztalatlans�guk miatt nem voltak biztosak �tjukban, m�g sosem j�rtak a Hohyeosl hegyvid�k k�rny�k�n. �tjukat csup�n egy idegen embert�l, a v�rosban v�s�rolt bizonytalan t�rk�p mutatta.
�rezt�k, hogy vesz�ly leselkedik r�juk, hiszen az �tt�l t�vol, als�bbrend� bandit�k t�ntek fel.
Ocsm�ny teremtm�nyek, b�r gyeng�k. Hogy er�snek t�njenek, er�sebb t�rsaik �ltal levad�szott tigrisek b�r�t viselt�k.
- Att�l f�lek, ha erre megy�nk tov�bb, el�rj�k a bandita er�d�t. – mondta a magas, �sz haj�, b�r fiatal Elassar. – Forduljunk vissza bar�tom, �n mondom!
- De hiszen tudod j�l, hogy nem lehet. Ha ezt nem sz�ll�tjuk el, akkor meg�lnek benn�nket. – mondta Sheilla. – Nem akarok az els� utamon rossz h�rn�vre szert tenni.

- Mit sz�m�t a h�rn�v, ha meghalunk? – v�laszolta Elassar �s folytatt�k �tjukat.
Egyre t�bben k�zeledtek fel�j�k, majd az egyik fa m�g�l kil�pett egy �ri�si bandita, egy k�l�nleges, t�k�letesen r�ill� hatalmas, feh�rtigris-b�r ruh�ban. Magass�ga fele akkora volt, mint amelyik fa m�g�l kil�pett. A f�r�l �s �r�la is l�tszott, hogy m�r t�bb ezer �vet �t�ltek.

- �lljatok meg �s adj�tok �t a rakom�nyotokat! Akkor szabadon t�vozhattok!