Az Északi-kikötő ura ameddig csak tudott ellenállt, de már nem tudott nagyon mit tenni. Az alvilági teremtményei a földre szorították.
- Ha én meghalok, ti is vesszetek chakjik! – mondta utolsó szavaként.
Halála után az összes szellemkatona rátámadt a chakjikra.
Az első sor chakji rögtön feladta, bár Leon azonnal megölt három ellenséget, és buzdította a harctársait, hogy folytassák a harcot.
Percek elteltével már szinte a fél chakjisereget elpusztították a szellemek, amikor hirtelen egy hatalmas erejű, látszóan mérgező hatású váladék repült a szellemkatonák irányába, és vagy négyet elpusztított belőlük.
NightHunter megérkezett, segítséget hozott magával. Párszáz bogár repült a csata színhelyére, és a chakjikkal együtt visszaszorították a túlvilágról érkezett ellenségeiket. A hun katona a társaival együtt elmenekült. A két vadász a nyomukba eredt, de hamar feladták az üldözésüket, hogy megünnepeljék a győzelmet és visszatérjenek a kikötőhöz. Leon odafutott a gáthoz, majd kieresztette a zsilipet. Amint a víz megindult, a chakjik sorra letették fegyvereiket, és rohantak inni belőle. A hatalmas chakji vezér megköszönte a vadászoknak, amit értük tettek, hálául biztosította nekik, hogy bármikor, díjmentesen átkelhetnek mind a két kikötőn. Azóta a chakjikat a bogarak őrzik, a sivatag közepére szorított szellemkatonáktól, akiknek azóta a híres vezérüket csak hős hunként emlegetnek.