- De hisz ez lehetetlen! Hova tűnt a víz?
- Gyorsan vizet kell találnunk, különben szegény chakji meghal!- Mondta leon, és ekkor a vadásznak támadt egy kitűnő ötlete. Szélsebesen odarohant az
egyik bambuszhoz, elővette félelmetes bárdját és egy határozott mozdulattal
keresztülvágta a növényt. Fogott egy lapulevelet, tölcsért formált belőle,
és a bambusz nedűjét a chakji szájába csurgatta.
- Talán ez majd segít! Mondta a vadász. 1-2 perc elteltével a félszerzet kezdett jobban lenni és magához hívta két megmentőjét.
- Köszönöm, hogy megmentettétek az életem.
- Szívesen, de mi történt veled és a folyóval? Kérdezte Leon.
- Mint tudjátok, Jangant két kikötő köti össze a sivatagos Downhanggel
és mind két kikötőnek saját ura van. Már réges-régen háborúban állnak, hogy
kihez menjen több kereskedő, de ekkor a déli kikötő ura elgátolta a folyót
mondván, hogy az ő vize ne follyon át a másik kikötőbe. Én még túlságosan
gyenge vagyok, de ti beszélhetnétek a főúrral, hogy engedje szabadon a
folyót, mert ha nem, mind elpusztulunk! Leon ekkor így szólt:
- Sajnálom, de utunk hosszú és nem tehetünk több kitérőt. De ekkor a vadász közbeszólt:
- Ez nem olyan nagy kitérő, hisz itt úgyse tudnánk átkelni, csak délen.
Menjünk hát, és vonjuk kérdőre azt a főurat, hogy merészeli megbolygatni
a természet rettenetesen kényes egyensúlyát... (folytatása következik)