Bátor hősünk már vagy három napja egyfolytában gyalogolt, amikor egy riadt asszonyt pillantott meg éles farkas látásával. Az igencsak kétségbeesett asszony amint meglátta a vadászt odafutott hozzá, leborult a lábai elé és zokogva motyogott valamit az orra alatt. A nagy vadász nem nagyon értette mit is mond a riadt hölgyemény, ezért így szólt hozzá:

- Nyugodj meg, már biztonságban vagy! Álj fel szépen és mondd el mi történt.

Az asszony felállt megtörölte könnyben ázó szemeit és mesélni kezdett.

- Óh... bátor vadász hírneved már megelőzött téged! Segíts kérlek! A gonosz tigrislány, ki a tigrisek ura elrabolta a fiam és a férjem! Segítened kell, nincsen túl sok vagyonunk de ha kell a lelkemet is odaadnám értük.

A nagy vadász nagyon megsajnálta az asszonyt és úgy gondolta egy kis kitérő nem okoz gondot és így szólt:

- Ne félj semmit, segítek a szeretteiden.

Az asszony erre nagyon megörült.

- De vigyázz vadászom! A tigrisek kegyetlen jószágok, és nem jó pár akad belőlük arrafelé, mondta az asszony.

aztán folytatta.

- A tigrislány várát a félelmetes feketetigrisek őrzik kiknek üvöltése a halálba csal! Ha teheted dugd be valamivel a füledet!

A vadász megköszönte a tanácsot, és elindult a tigrishegy legtetejére, ahol a tigrislány vára állt.

Hősünk 2 órai gyaloglás után megpillantotta a bejáratot.

- Hmm... az asszonyság jól mondta, feketetigrisek!

A vadász emlékezett az asszony tanácsára, éppen ezért fogta életerőkulacsát, majd egy picit a földre öntött, morzsolt hozzá egy-két fűszálat és az így kapott nem éppen gusztusos keveréket hosszú hegyes fülébe tuszkolta.

Mivel nem hallott semmit ezért a többi kitűnő érzékeire kellett hagyatkoznia. Lassan odalopódzott a két tigrishez és egy határozott suhintással mindkét tigrist leterítette. Ezek után belépett a kapun.

De ami  a szeme elé tárult, azt

még a sokat megélt vadászt is elborzasztotta…

(folytatása következik)